"�s nem besz�l?"

"Legal�bbis nem angolul, uram."

"Akkor?"

"H�t...�gy v�lj�k, latinul. Van n�la egy r�zsakereszt...sejt�s�nk szerint katolikus im�kat szaval."

"Tov�bbra is er�szakos?"

"Csak ha hozz��rnek, uram."

"B�ntalmazt�k, ezek szerint?"

"Nem hinn�m. Fizikailag mindenesetre nem..."

"Azt mondtad, az olasz �rvah�zb�l j�tt?" �tfutotta az asztalon hever� nyitott akt�t, lapozgatta a pap�rokat. Hirtelen meg�llt �s kivette egy fiatal - kilenc �v k�r�li - , sz�gegyenes sz�ke haj�, metsz�en k�kszem� fi� k�p�t.

"Igen, uram, b�r az a hely ink�bb volt katolikus jav�t�int�zet, mintsem �rvah�z."

"Jav�t�?"

"Igen, uram...nem k�v�nt, vagy jellemhib�s gyerekeket fogadtak be, �s Krisztus erej�vel pr�b�lt�k megjav�tani �ket."

"Tiszteletet."

"Igen, uram, eln�z�st."

"A katolikus egyh�znak semmi k�ze ehhez...az �rvah�zat egy id�s lelk�sz �s n�h�ny leend� pap m�k�dtette. Mi�rt van itt a fi�?"

"Nagyon intelligens, uram."

"Honnan tudod?"

"Megjegyezte a Bibli�t angolul, olaszul �s latinul, uram."

"M�sokat is ismerek, akik k�pesek elszavalni a Bibli�t..."

"Csak egyetlen �vig volt abban az �rvah�zban, uram. H�rom nyelv egy �v lefoly�sa alatt."

"...�rtem. Mi�rt ker�lt eredetileg az �rvah�zba? Nyilv�nval�an tehets�ges..."

"...Nos..."

"Igen?"

"A fi� homoszexu�lis, uram."

XXXX

A k�zeled� l�ptek zaj�ra felemelte fej�t a karj�r�l. Az ismer�s harag, melyet oly k�zel tartott sz�v�hez vadmacskak�nt robbant �letre. Nem, nem enged a k�s�rt�snek �s �tkozza e gyarl� b�n�s�ket a pokolig.

Remegve fel�llt, h�t�t a falnak vetette. Karcs�n, ereje telj�ben a maga kilenc �s f�l �v�vel tudta, hogy nem ellenf�l a k�zeled� f�rfiaknak, de el�bb meghal, mintsem hagyja, hogy azok egy karcol�s n�lk�l meg�ssz�k a dolgot. Z�r kattan�s�nak hangja �t�tte meg a f�l�t, s kezei akaratlanul megfesz�ltek, ujjait karomk�nt t�rta sz�t.

"L�pj t�volabb az ajt�t�l, k�ly�k." Mikor bel�ptek, kiss� g�rnyedten �llt a szoba k�zep�n, nyak�n ringott a hossz� r�zsakereszt. A fiatal dolgoz�k lassan k�zeledtek, a fi� pedig morgott, nem h�tr�lt vissza a sarokba. Amint azonban k�r�zni kezdtek k�r�l�tte, a p�nik jele villant fel szem�ben.

Az eredm�ny sorsszer� volt, gondolta: �t fiatal f�rfi egy hozz� hasonl�, apr� fi�cska ellen. Sosem volt nagydarab, vagy kifejezetten er�s, �gy h�t egy percnyi k�zdelem �s heves k�romkod�s ut�n a padl�nak szegezve tal�lta mag�t.

Mellkas�ban d�b�rg�tt a p�nik, mint a csapd�ba ejtett ny�lnak, m�gnem �gy �rezte, menten sz�thasad a sz�ve. R�gott, harcolt, el�rhet� ujjakba harapott �s k�zeli arcokba k�p�tt, m�gsem engedt�k el.

"Hol a pokolban van Nona?! Gyer�nk m�r, k�rt tesz saj�t mag�ban!" Kiab�lt h�tra az egyik, �s � ekkor m�r tudta, hogy valaki j�n. Valaki t�vel, valaki, aki elveszi t�le a gondolatait...val�di f�lelem - mint jeges l�ved�k haragja mell� - �nt�tte el test�t, �s � megtette az els� dolgot, ami esz�be jutott.

Im�dkozott.

"D-Domine Iesu!"

"Oh istenem, m�r megint..."

"Dimitte nobis debita nostra, salva nos ab igne inferiori..." R�gott �s k�zd�tt; a latin k�nnyed�n j�tt nyelv�re, �m ann�l nehezebben hagyta azt el, mik�zben igyekezett leveg�h�z jutni. "...Perduc in caelum omnes animas, praesertim eas, quae misericordiae tuae maxime indigent!"

� J�zusom, bocs�sd meg b�neinket, ments meg minket a Pokol t�z�t�l; vidd mennybe a lelkeket, k�l�n�sen azokat, akik legjobban r�szorulnak irgalmadra!

"Elhallgattatn�d, Eric? A fr�szt hozza r�m."

"Csak egy k�ly�k...nem fogom ki�tni, �gy is f�l m�r el�gg�."

Egy n� sz�kkent �t az ajt�n; alacsony volt, v�kony, �s egyenesen fel� tartott. A kez�ben l�v� apr�, m�anyag t�rgy l�tt�n a fi�nak csaknem meg�llt a sz�ve. Megr�zta a fej�t, nem, himnuszk�nt k�nt�lta im�j�t, k�tszeres er�vel �llt ellen. Karj�t a h�ta m�g� csavart�k, arca f�jdalmasan nyom�dott a f�ldnek, de nem hagyta abba, sz�net n�lk�l emelkedett hangja �r�lt magaslatokba.

"Domine Iesu! Domine Iesu Dimitte no..." Hallotta a lees� kupak csattan�s�t.

"Tarts�tok, fi�k...nem akarom b�ntani."

"Az isten szerelm�re, csak k�b�tsd el, Nona! Gyer�nk!" �rezte, amint karj�nak meztelen b�r�be sz�rnak, �s � minden erej�vel kicsavarta azt.

"NOBIS DEBITA NOSTRA, SALVA NOW AB IGNE..." Ki�lt�sa ajk�ra fagyott, mikor a k�b�t�szer megtette a hat�s�t..."In-Inferiori...perduc in ca...caelum omnes..."

Elveszett a vil�g.

XXXX

Megugrott, amint valami irod�ban, egy sz�khez sz�jazva mag�hoz t�rt. A v�lla felett l�v� ablakon besz�r�d� napf�ny melengette halov�ny b�r�t, s f�jdalmasan vil�gosnak hatott, ahogy az altat� t�vozott a test�b�l.

A szavak magukt�l j�ttek ajk�ra. "Agnus Dei, qui tollis peccata mundi, dona nobis pacem."

Istennek b�r�nya, ki elveszed a vil�g b�neit; adj nek�nk b�k�t.

Az ajt� kiny�lt m�g�tte, � pedig megmerevedett, s higgadtan b�mult el�re.

"Besz�lsz angolul?"

B�lintott.

"Besz�lsz velem?" Bizalmatlanul csillog� szemeivel felelt. Az id�s f�rfi b�lintott �s le�lt az asztal t�loldal�n. F�lre�rthetetlen�l meredt a csukl�it fogva tart� k�t�sre.

"A nevem Roger...a ti�d pedig mostant�l Mello." Visszapillantott a k�kes szemekbe. "Tudjuk, ki vagy val�j�ban, de a viselked�sed azt sugallja, nem k�v�nod t�bb� elismerni azt m�ltadk�nt. �gy van?"

A fi� - imm�r Mello - lassan b�lintott.

"J�. Tudod, mi�rt vagy itt?" Fej�vel nemet intett, kir�zta koszos haj�t a szem�b�l...sz�rnyen tiszt�talannak �rezte mag�t. Nem f�rd�tt k�t napja, a gy�gyszert�l pedig s�r�nek, lass�nak hatott a v�re.

"Nagyon intelligens vagy, igaz?" Mello b�lintott, a b�szkes�g apr� l�ngja lobbant fel sz�v�ben. Azonnal el is fojtotta, elv�gre b�n volt.

"Ez egy k�l�nleges hely. Az�rt vagyunk itt, hogy seg�ts�nk a hozz�d hasonl� gyerekeken...j�v�t adjunk nekik." �m Mello ezt m�r hallotta egyszer, � igen, hallotta. Von�sai le�rhatatlan undorba torzultak, a f�ldre k�p�tt �s a fal fel� fordult. Az emberek nem adtak j�v�t egy olyan b�n�snek, mint �...szabads�got adtak, de csak hogy � b�ntesse �nmag�t, hogy megb�nja b�neit. Neki nem volt j�v�je.

"Mello, k�rlek, ne l�gy goromba. Igazat besz�lek."

"Mond� a S�t�n �d�mnak az �denkertben. Igazat besz�lek �s t�gy �gy."

"�...besz�lsz."

"Mikor b�nnel ker�l szembe az, ki Krisztus igaz�t zengi, az � kardj�val v�rteztetik fel."

"Mello...tudjuk, mi�rt volt�l azon a helyen." Mello szemei �jra a f�rfi�n csattantak, �s ha tehette volna, m�r �tvetette volna mag�t az asztalon, hogy lekarmolja a kedves arcot a csontokr�l.

"Megt�rtem �s v�tkeztem, de Krisztus megbocs�t a j�mbornak!"

"Mello...minket nem �rdekel. Rendben van."

"Akkor mind �gni fogtok, mert meghagyj�tok a b�n�s�knek obszc�n v�gyukat!" Az id�s f�rfi s�hajtott �s ism�t fel�llt.

"Ha befejezted...?"

"Krisztus sosem f�rad, �t�lete mindig sebes."

"Mello, addig tartunk elk�l�n�tve, m�g meg nem b�k�lsz az �j k�rnyezeteddel. Ha k�szen �llsz, kapsz majd egy �gyat, h�romszori �tkez�st egy nap, �s a lehet�s�get, hogy azt tanulj, amit csak akarsz." Mello erre felkapta a fej�t...tan�tan�k?

"Hamarosan meg fogod �rteni, hogy tudjuk: Isten k�l�nleges tehets�ggel aj�nd�kozott meg t�ged. �s mi igenis becsben tartjuk az �ld�sait." Az korosod� f�rfi megfordult, hogy t�vozzon.

"Roger!" Az id�sebb meg�llt, visszafordult az ajt�b�l. Mello ny�jtogatta a nyak�t, hogy h�trapillantson a v�lla felett.

"Ha nem �rnek hozz�m, nem fogok k�zdeni. K�rlek, �reg, ne k�b�ts el �jra...nem fogok k�zdeni, Isten nev�re esk�sz�m." Roger n�m�n figyelte �t egy pillanatig.

"Rendben, Mello. Megmondom nekik. De ha m�st hallok-"

"Nem fogsz. A legnagyobb hiba, melyet ember elk�vethet az, ha hazudik Isten�nek." Roger a sz�kben �l� kilenc �ves gyermekre meredt, szem�ben nem sz�nalomhoz, ink�bb egyfajta...f�radt elt�k�lts�ghez hasonl� kifejez�ssel.

"Megmondom nekik."

Amint az ajt� bez�rult, m�g hallotta a fiatal fi�t. "Misereatur tui omnipotens Deus."

A mindenhat� Isten irgalmazzon neked.